Egy elefánt feljegyzései

Ha arról volna szó, hogy kiáll a kormány, hogy elkúrtuk, odabasztunk nektek egy csomó pénzt, ti meg elszórtátok plazmatévére, úgyhogy most szopó van, és mielőtt bármi komolyabbat lehetne csinálni, visszaszedünk kicsit belőle, hogy az államháztartás ne boruljon fel, az inkasszót pedig a mindenre és mindenkire kivetett Általános Elkúrási Adó (ÁEA) formájában fogjuk behajtani, na akkor azt mondanám, hát ez van, nem vagyok tőle boldog, de inkább ez, mint az államcsőd, és lássam, mi a hosszú távú elképzelés annak érdekében, hogy ez többet elő ne forduljon.

De itt erről szó nincs. Valami miatt az NKA kurvára szeretne még sok-sok pénzt. Nyilván támogatni kell az alanyi költőket, hogy aztán olyan verseket írjanak, amik világába a kifinomult lelkű olvasóközönség jól beleéli magát (mind a 3 fő, úgyismint Bucó, Szetti és Tacsi). Vagy, ami valószínűbb, elkúrtak egy halom pénzt, és jövőre helyre kellene billenteni a mérlehet. Vagy, ami még valószínűbb, pofátlanul eltervezték, hogy jövőre elkúrnak egy halom pénzt, csak aztán szerény kis hazánk erősen szopóágra került pénzügyileg, úgyhogy nem fogják megkapni, és most próbálkoznak valami alternatív forrással. Internet-adó, vagy ha az nem jön be, nyakkendő-adó.

Ez már tényleg a legsötétebb szocreál ügymenet. Csinálták ezt más kormányok is a rendszerváltás óta, de ilyen büszkén és nyíltan még sose mondta ki senki, hogy ez bizony fasza. Nehéz persze kijönni ebből a körből, tényleg, egy kis minimális gondolkodás kellene ahhoz, hogy felfogjuk: az úgy kurvára nem megy, hogy a nyereséges pacalpörkölt-kifőzde adójából tartjuk el a veszteséges (állami) mobilvécé-szolgálatot.

Az indoklás meg, hogy a nyakkendő a dizájn révén jelentős hozzáadott értéket képvisel, hát ahhoz meg megint nem mondanék semmit, mert nem akarok ötleteket adni újabb adónemek bevezetéséhez.

Még az is durva lenne, ha a ruha- és dizájnkultúrát támogatnák az NKA-ba ilyen alapon befolyó pénzből, de hát nyilván erről szó sincs, amikor befizetni kell, akkor nyilván kultúra a dizájntól a disznóvágásig minden (hiszen milyen szép jelenetet lehet róla forgatni), amikor meg elismerésről van szó, akkor persze a kultúra valahol Melocco Miklóstól Dévényi Tiborig tart, és mondjuk Ora Ito már nyilván nem fér bele.

Az ilyen, belső árukapcsolásoknak is rossz vége van általában, a Sony csinálta egy időben, hogy a pop-üzletág bevételeiből finanszírozta a klasszikus zenei üzletág veszteségét, szinte teljesen el is sorvadt a klasszikus részleg, nem kellene ezt a módszert erőltetni, csak akkor, ha rosszat akarunk a támogatottnak, esetleg állami alapok esetén biztosak vagyunk benne, hogy az adóbevételekből az idők végezetéig egyre nagyobb forrásokat lehet elhasználni, ez utóbbi meg az arcátlanság teteje.